Individualizmus kontra állami beavatkozás

Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében hangzott el először az illiberális demokrácia-azóta már beépült a köztudatba- ez az első pillanatra paradoxonnak tűnő szókapcsolat.

Valójában van értelme. Hogy megérthessük, tisztázni kell, hogy mi az a liberális demokrácia. Ehhez pedig vissza kell menni egészen a 17. századi Angliáig.

Ha liberalizmusról esik szó, akkor egy név megkerülhetetlen a témában.John Locke neve egyet jelent a liberalizmussal.

John Locke 1632-ben született és 1704-ben halt meg. Az évszámok nagyon szépen egybeesnek egy fontos eseménnyel. Az angol polgári forradalommal. Történelemkönyvek nagyjából 1642-1688 közöttinek datálják az angol polgári forradalom időszakát. Ebben a majdnem ötven évben, amikor sok minden zajlik írta meg politikaelméleti, politikai filozófiai munkáit Locke, aki a maga részéről gyakorolta is a politikát, tehát politikus volt. Két fontos művét kell megemlíteni: Első értekezés a polgári kormányzatról és a Második értekezés a polgári kormányzatról. A két mű címében nincs nagy eltérés, annál inkább a tartalmában. Míg az első egy vitairat, addig a másodikban Locke azt a liberális elméletet vázolja, ami aztán egy hosszú folyamatnak és ideológiának az elindítója lesz.

Az első értekezés a polgári kormányzatról a tory ideológia kritikája, a Második értekezés a polgári kormányzatról pedig a whig ideológia kifejezője. Rögtön hozzá kell tenni, hogy a tory párt volt az 1600-as évek végén az a párt, amely konzerválni akarta, lehetőség szerint minél erősebben, az abszolutisztikus monarchiának a politikai, társadalmi viszonyait, s ami ellen gyakorlatilag az egész forradalom kitört. A whig ideológia volt a feltörekvő polgárságnak, az Angliában akkoriban igen nagy erőre kapó polgári kereskedőrétegnek a világnézete, amely már egy egészen liberális álláspontot, a polgárok szabadságjogaihoz kapcsolódó álláspontot képviselt. A mai helyzetre vetítve a toryk a Konzervatív Párt, a whigek a Liberális Demokrata Párt.

A liberális gondolkodó,ha megkérdezzük tőle, hogy mi az állam feladata, azt feleli, hogy az államnak két feladata van. Az egyik, hogy védje a polgárainak a szabadságát, a jogait, védje a polgárainak a saját boldoguláshoz való jogát. A másik feladata az, hogy büntessen. Ha valakinek a szabadsága, a joga, egyéni boldogsághoz, méltósághoz való joga sérül, ott lépjen fel és büntessen, és ezáltal tartsa fenn a törvényes rendet. A konzervatív gondolkodók ezzel nem értenek egyet, mert azt mondják, így annyira lealacsonyodik az állam fogalma, hogy szinte éjjeliőrré lesz. Az alapvető eltérés a konzervatív és a liberális gondolkodók közt, az az, hogy míg a liberális az egyént, az indivíduumot tartja szem előtt, addig a konzervatív a közösséget.

A klasszikus liberalizmusban két féle dologra vonatkozóan van szabadságunk. Egyfelől vannak önmagunkra vonatkozó döntéseink, másfelől vannak olyan döntéseink, amelyek másokra is vonatkoznak, másokat is implikálnak. És itt érkeztünk el egy fontos, végül is az egész liberális konstrukció alapját képező dologhoz. A polgári szerződésekhez.

Sok vitát szított már az, hogy vannak olyan esetek, amikor épp azzal sérül az alapvető egyenlőség a polgárok között, hogy az állam nem avatkozik bele a polgárai dolgába. Ilyen a szociális védőháló. Vagy például az emberek közötti gazdasági, megélhetési verseny is. Általában a klasszikus liberalizmusnak a gazdasági elmélete a piaci szabad verseny. Az aki kapja, marja elv. Ez egy nagy dilemmája a liberalizmusnak, hogy az állam, ha mindenkinek meghagyja a választás szabadságát, akkor hogy avatkozhatna bele abba, hogy az egyik gazdag, a másik szegény. Miért kéne neki a rosszabb helyzetben lévőn segíteni? Szerencsére ezek az elvek az idők folyamán csiszolódtak, finomodtak. Mára a civilizált országokban az élet nem egy totális verseny, ahol mindenki egyforma elbírálással indul, mert teszem azt, egy rokkant soha nem fog egy teljesen egészséges embert túlszárnyalni, mondjuk futásban. Ilyen helyzetekben az állam beavatkozik.

Summa summarum, a liberális demokrata állam nem mutathat fel kiemelt közösségi célokat a polgárai számára, nem mondhatja meg, hogy mi jó mindannyiunk számára. Az államnak szépen hagynia kell, hogy boldoguljunk egyénileg és nem nyilváníthat nekünk semmilyen politikai előírást, hogy az egyes embereknek milyen legyen az életpályája.

Az Európai Unióban kijelenthetjük, hogy a vezérlő politikiai ideológia a liberalizmus. Pontosabban a liberális minimum elve. Ebbe beletartozik többek között a pártok közötti váltógazdaság is.

A liberális demokrácia és az Orbán-féle illiberalizmus nem ellentetje egymásnak. A liberalizmus alapvetően egy negatív kifejezése a politikának, hisz az állam, a politikus szerepének minimalizálása a célja. Ebben a kontextusban az illiberálisnak azt kéne jelentenie, hogy minden liberális érték ellenpárja. Látható azonban, hogy nem ezt jelenti, bár nagyobb, esetenként irracionálisan  nagy mértékben avatkozik bele a magánszférába, már-már a kommunista-szocialista diktatúrák határait súrolva, vannak olyan esetek, például a szociális védőháló, ahol viszont túlontúl is liberális elveket vall. Ezért pontosan megállapítani, hogy Orbán egy konzervatív-liberális diktatúrát, vagy egy félliberális nacionalista antidemokráciát nevez illiberális demokráciának, lehetetlen.

Álljon itt a végén egy idézet Thomas Jeffersontól, aki gyakran forgatta John Locke írásait: "Történelmi ismereteim és olvasmányaim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbb esetben a rossz kormányzás okát vagy gyökerét a túl sok kormányzatnál kell keresni."